Ha valaki még nem tudná, - bár már sokszor közölték az évtizedek során - a rockzene hallott. Persze erre mindig jönnek az ellenvélemények, olyan előadóktól, akik már rég meggazdagodtak. Szóval változás nem történik, ahhoz- mint tudjuk - nem befutott előadók kellenek. Így amikor tavaly a Royal Blood együttes belecsöppent ebbe az állóvízbe, frissességével rendesen felkavarta azt.

Most pedig le kellene írnom, hogy a srácok a semmiből kerültek elő, és csupán tudásukkal, és zsenialitásukkal törtek be azonnal a köztudatba, no meg a slágerlisták élére. Ez így ebben a formában nem állná meg a helyet. Ahogy az sem, amikor a többség ráhúzza a „The White Stripes, The Black Keys utódbanda” gúnyát.

A The White Stripes, a The Black Keys no meg a Royal Blood abban hasonló, hogy csak kettő ember alkotja őket. Nem értem miért nem sorolta fel még valaki ebből a szempontból a Tenacious d-t is!? Jah, mert abban kétgitáros van. Ami tény, hogy Ben Thatcher dobol, ráadásul jól. Az is igaz, hogy Mike Kerr gitározik. Viszont a fentebb említett bandákkal szemben ő nem elektromos gitáron teszi ezt, hanem elektoros basszusgitáron. Annyi a turpisság, hogy a 4 húrból kettő nem basszusgitár húr, hanem „sima”.

De akkor mégis miért hasonlítják össze őket a két nagy bandával? Nos, hangzásban mutatnak némi párhuzamot, hiszen a White Stripes és a Black Keys játszott garázs rockot. Az utóbbi inkább a korai lemezein, azóta a pszichedelikus hangzás felé kanyarodnak. DE(!) Jack White és Dan Auerbach leginkább a 60-as, 70-es évekbeli rockzenéket kedvelik és a zenéjükön ténylegesen érződik a blues. Jackén az utóbbi időben country is. Ha nagyon akarnám piszkálni akkor, a garázshangzás is támadható lenne, de ebbe most ne menjünk bele. Számomra a Royal Blood leginkább egy mainstream rádióbarát, talán hard rock együttes néhol garázs, és ráfogható blues hangzással.

Miért merem ezt ilyen magabiztosan állítani? – A válasz mi sem egyszerűbb, a srácok megadták azokat az együtteseket, akik inspirálták őket.

http://www.deezer.com/playlist/968302711

Egyetlen blues előadó, vagy együttes nem található a listán. Ellenben van nu-metal, raprock, grunge, post-grunge.

Miután ezt így rendbe tettük, következzen a „semmiből érkeztek” elképzelés. Ez nagyjából igaz is.

A srácokról még a kutya se hallott, amikor már az Arctic Monkeys dobosa a pólójukban feszített. Aztán olyan üstökösi sebességgel robbantak be a köztudatba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Míg egy évvel ezelőtt kb. éppen, hogy léteztek, hamarosan olyan szupersztárokkal játszanak egy színpadon, mint a Foo Fighters. Ekkora elismertségi, és sikeresség béli ugrást, elég nehéz elérni ennyi idő alatt. Ebből az okból kifolyólag sokan vegyes érzelmeket táplálnak feléjük.

De ne háborodjunk fel ezen! Anno a grunge, és a Nirvana, illetve a hozzájuk hasonló együttesek ugyanígy karolódtak fel.

Aki már idáig eljutott azt gondolhatná, hogy ez egy lehúzó kritika, de azt el kell szomorítanom. A korábbiak tisztázása után beszélhetünk a srácokról, és az albumról, ami ténylegesen jó. Ha megnézünk egy-két interjút a srácokkal, hamar kiderül, hogy ők még nem fogták fel ezt az egészet. Mike még mindig lelkesen magyarázza, milyen pedált szeretne, amit nem tud sehonnan beszerezni vagy azt, hogy amatőröknek gyártott gitáron játszik, mert az olcsó, és könnyen bütykölhető. Ben pedig az estek többségében csak mosolyog, vagy egyetért.

Az album, összesen 10 számot tartalmaz ami – mint mondtam rádióbarát – összesen 32 perc, ez pedig nem valami sok. Az anyag rendben van, tényleg tud vinni egy kis színt a már megszokott állóvízbe, de korszakváltást ne várjunk tőle. A 10 dalból összesen 5 single jelent meg, melyek videoklipet is kaptak, ami igencsak jó arány.

Ezek közül a legsikeresebb a fentebb beágyazott Figure It Out, a legjobb számot pedig nehéz egyértelműen meghatározni. Akármennyire és mainstream, vagy szemmel láthatóan megcsinált banda, különösebben nem tudok róluk rosszat mondani. A tavalyi év gyenge felhozatala miatt megérdemelné a magabiztos nyolcast, viszont tartok attól, hogy hamarosan beleszoknak ők is a szupersztár szerepkörbe, és jaj nekünk. Így marad az objektív:

7/10.