Talán egyetlen Y generációsnak sem kell bemutatnom a Papa Roach együttest. Még azt sem kizárt, hogy az X generáció tagjai közül is sokan hallottak már róluk.

De ha mégsem... Nos, a Papa Roach egy 1993-ban alakult raprock, nu-metal együttes, amely eddig 7 db. albumot jelentetett meg. Fénykorukat -akárcsak a nu-metal műfaj- kb. a 2000-es évek elején élték. Viszont itt a legújabb 8.  albumuk mely a F.E.A.R. (Face Everything and Rise) címet viseli, vajon ezzel képesek lesznek megugrani az eddigi mércéjüket?

Röviden tömören: NEM!

Persze sokan ekézik a korábbi két albumot -The Connection, Metamorphosis- miszerint azok "nyálasak, pop lemezek, mélypontok" voltak. Olvastam pár kritikát mielőtt meghallgattam ezt a lemezt. Melyek üde, és frissítőnek titulálták.

Az igazat megvallva az album minden csak nem e kettő. Míg a Metamorphosis nyálas pop lemez, az nem is akart több lenni. Nem volt ilyen csinnadratta, hogy "lázadozzunk". Lázadozni mi hallgatók tudunk, mert ez minden csak nem jó. Az album azonnal indít felvezetés nélkül, és egyből leesik a tantusz, hogy ezen bizony több lesz az effekt vagy az elektronikus hatás mint korábban. A későbbiekben pedig az is, hogy a gitárokat kicsit mellőzték a srácok -ami nem is baj, de erről később -. Face Everything and Rise c. első nóta nem lenne olyan rossz, de csak a refrénig. Bevallom egy ideje nem hallgattam Papa Roach lemezt, szóval lehet, hogy ez védjed -bár nem rémlik -.

 Mindenki ismeri az érzést amikor bambán áll a buszon, az egyenletesen gyorsít majd egy irdatlan nagyot fékez -ilyenkor repülnek a táskák, esnek el az öregebbek- feltápászkodás után mindenki szitkozódik picit. Az albumon a számok tempója kap sokszor -a "csúcspontnál"- egy irdatlan nagy féket, mert az ének belassította. Borzasztó, komolyan.

Ettől már csak az a rosszabb amikor az ember rádöbben, hogy a számok közül nincs egy valamire való. Mindegyik egysíkú, unalmas, tucatszám. A gitár, és hangzás leginkább Nickelback-re emlékeztet, abszolút klisé. Bár sokszor lehet Linkin Park, vagy Three Days Grace érzésünk. A Face Everything and Rise klipje meg egy "kicsit" hasonlít Linkin Park - What have i done c. szám videójára.

Ami tetszett az a Gravity eleje, majd megérkezik Maria Brink és a nyálas refrén és ezt is hazavágja. Számomra egyértelműen csalódás a lemez.Bár ki tudja lehet, hogy csak nekem lettek az évek folyamán ilyen fene nagy igényeim.

4/10