2015. február 15-én megjelent Noel Gallagher második szóló albuma. Talán a legjobb felvezetőt Noel tudná elmondani, ami kb. így hangzana: „Csináltam egy fasza albumot.”.

No de ki is ez a Noel Gallagher? Korunk egyik legtökösebb, leginkább „mindenkinek megmondom a tutit” gondolkodású embere. Az Oasis együttes alapítója, gitárosa volt. Többek között olyan dalokat írt, mint a Wonderwall, - ami szerinte egy kifejezetten rossz dal, és nem érti mit lehet rajta szeretni – Don’t look back in anger, stb.. Utóbbit egészen mostanáig élete legjobb dalának gondolta. Egy ideig csak testvérének volt hajlandó dalokat írni, mert elmondása szerint „Én csak a világ legjobb énekesének írok dalokat.” . De miután összekaptak, megsértődött, aztán azonnal lelépett pár perccel az egyik Oasis koncert előtt. Azóta a két testvér rivalizál egymással, és így jött létre a Noel Gallagher’s High Flying Birds, illetve a megmaradt korábbi Oasis tagokból a Beady Eye.

Noel már a 2011-es debütáló albumával is csúnyán elpáholta testvérét, és volt bandáját. A most következő Chasing Yesterday-el pedig még rátenne egy lapáttal, ha időközben nem dobta volna be a törölközőt a Beady Eye.

Az albumot - amennyire lehet -, saját maga készítette. Ő írta a dalokat, és mivel nem akarta, hogy bárki is „belepofázzon”  így önmaga producere lett. Noel állítása szerint nem tanult, és nem ért a zenéhez, ő csak szimplán „csinálom amiben kurva jó vagyok”. Emiatt az album elkészítése jelentett neki némi megpróbáltatást, de állítása szerint improvizációval oldotta meg a dolgot.

Összesen 10  nótát kapunk, melyek egytől egyig érdekesek, kedvelhetőek. A hangzásban az előző albumhoz, és az Oasis-hez képest nem várható radikális eltérés, a debütáló album leginkább továbbfejlesztése. Noel állítása szerint 50 potenciális számból válogatta ki ezt a 10-et. Melyek közt található olyan, ami még mindig a Wonderwall-ra hajaz, - Riverman – vagy olyat is amit eredetileg az Oasisnek írt - Lock All The Doors - .

Eddig még csak két számhoz készült klip. Az In the Heat of the Moment –hez,- ami az albumon a második dal- melyet a közönség vegyes érzelmekkel fogadott. Talán ez a „leggyengébb” dal. A második klippel rendelkező nóta az albumzáró Ballad of the Mighty I, amely Noel szerint élete legjobbja,- szerintem az album legjobb dala -, bár ő mégis a Riverman-t tartja a kedvencének. A dalon közreműködött a Noel által istenített Johnny Marr, aki az egykori The Smith gitárosa volt.

No meg ott a While the Song Remains the Same, ami nem titkoltam a Led Zeppelin előtt való tisztelgés. És nem szabad megfeledkezni a Joy Rose-al közösen felvett The Right Stuff-ról sem, ami stílusában a The Rolling Stonest idézi.

Az album, megjelenése után – természetesen – vezeti az eladási listákat, leginkább persze az Egyesült Királyságban, és Írországban a turnéjára pedig percek alatt elfogytak a jegyek.

De ezen nem kell meglepődni, hiszen igaz rá amit anno Liam Gallagher mondott a Beady Eye első albumáról: „A dalok jók, én pedig jól énekelek!”. Azt hiszem, Noel sem tudna szebben fogalmazni a Chasing Yesterday-el kapcsolatban.

7/10